Köszönetajándék (bonbonier)

A köszönetajándékokkal kapcsolatos írásos emlékek XIV. Lajos, a Napkirály udvarába vezetnek vissza, ahol a felső osztály esküvőinek meghívottjai különféle nemes anyagokból, ezüstből, aranyból és kristályból készített bonbonos dobozkákat kaptak emlékül az ifjú pártól a részvételért és a nászajándékokért. Mivel a viszontajándékozás öröme teljesen természetes és jogos érzés, a köszönetajándékok a polgári társadalom ünnepein is robbanásszerűen elterjedtek.

A nemesfémeket és a kristályt felváltotta a finom textília, amelyből cukorbevonatú mandulával feltöltött csinos batyucskát készítettek. A tradicionális köszönetajándék öt szem mandulát zár ölbe, amelyek a jólétet, a boldogságot, az egészséget, a termékenységet és a hosszú életet szimbolizálják.

Mára a köszönetajándékok anyaga, forma- és színvilága minden igényt kielégítő széles választékban áll a házasulandók rendelkezésére. A hagyományos mandulaszemek mellett tartalomként megjelentek az üvegmécsesek, a virághagymák, a gyertyák, valamint a különféle édességek, kövek, és termések is.

A kiválasztott köszönetajándékok átadása kétféleképpen történhet. A leggyakrabban alkalmazott mód, az ünnepi asztalokra történő felhelyezés, így a násznép már a saját terítékének fenséges díszeként is megcsodálhatja a felejthetetlen esküvő élményét örökre magával hordozó kedves emléket. A második módozat szerint a köszönetajándékokat egy külön kosárba készítik elő, amelyből az ifjú pár a nászajándékok fogadásával egy időben minden kedves vendégnek külön-külön nyújt át egyet.