Esküvő
Ábrahám elküldte szolgáját, hogy szerezzen feleséget
fiának Izsáknak. Amikor a szolga rátalált a megfelelő jelöltre, Rebekkára,
aki inni adott neki és tevéinek, karperecekkel és egy aranykarikával ajándékozta
meg. A karikát a lány orrába helyezte. Rebekka az ékszerekkel bátyjához
rohant, aki beleegyezett húga és Izsák házasságába. Manapság kevés
menyasszony akadna, aki szívesen hordaná az orrában arany jegygyűrűjét. A
9. században I Miklós pápa hivatalossá nyilvánította, hogy a
menyasszonynak adott gyűrű a házassági szándék egyértelmű kinyilatkoztatását
jelenti. A jegyűrű ajándékozás és viselés hagyománya azóta is bevett
szokás.
A házassági ceremóniának ezen kívül még számos tradíciója
él, amit az ifjú pár és a násznép részint a babona, részint a hagyomány
szépsége miatt őriz. Ilyen szokás például a rizsszórás a templomból kilépő
párra. A bőséges gyermekáldás érdekében a vendégek nem takarékoskodnak
a rizzsel. Ebben az esetben nem számít, hogy fényes vagy fényezetlen,
esetleg konyhakész, hiszen a gyors rizstől nem lesz gyorsabb a gyermek érkezése.
A rizs sok helyen virágszirmokkal helyettesítik -a rózsa a legdivatosabb-,
ami szintúgy a termékenység biztosítására szolgál. Az igazán hagyományőrző,
mindenre felkészült párok az esküvő napján gyermekekkel veszik körbe
magukat, a menyasszony ölébe kap egy kis lurkót, hogy a jövőben neki is
jusson mindenképp.
A szertartáson a hajadon lányok alig várják a pillanatot, hogy a menyasszony
a háta mögé dobja az ünnepi csokrot. Aki kapja marja alapon, a bokrétát
magához ragadja valamelyik élelmes lány, aki bizton reménykedhet benne, hogy
ő lesz a következő, akit oltár elé vezetnek. Az ókori Egyiptomban a
menyasszonyok illatos füveket szorongattak kezükben, hogy ezekkel űzzék el
maguktól a rossz szellemeket. Az idők folyamán a füveket felváltották a
virágok, és azóta is minden lány csokorral a kezében vonul az oltár elé.
A csokor hátradobásának szokása Franciaországból származik. A 9. században
a franciák úgy tartották, hogy a menyasszony öve szerencsét hoz, ezért az
esküvő napján minden vendég azon mesterkedett, hogy azt lelopja az ifjú ara
derekáról. A néha vad csatározásba fajuló üldözés elkerülése végett
a menyasszony a háta mögé hajította az övet, és aki elkapta, nagy szerencsére
számíthatott. A vad üldözést idővel felváltotta az önkéntes átadás
ceremóniája, de ekkor már nem az övet kellett a menyasszonynak nélkülöznie,
hanem csupán színes csokrétáját. Nem minden országban dobják a bokrétát.
Spanyolországban például a menyasszony átadja a virágokat az egyik
hajadonnak, akit elsőként akar a házasulandók közül az oltár előtt látni.
Persze a lányok nagy izgalommal várják, hogy ki lesz az aznapi nyertes.
A szertartás és azt követő mulatság után a pár a jól megérdemelt nászútra
indul, hogy kettesben élvezzék a házasság első napjait. A mézes hetek
kifejezés a germán esküvői szokásokból ered. Az ifjú pár csak telihold
alkalmával mondhatta ki a boldogító igent. A következő harminc napon pedig
minden áldott nap mézlikőrt kellett fogyasztaniuk. A mézes hetekből mára
csak a kifejezés maradt, persze aki nagy likőrrajongó, az nyugodtan
fogyaszthat belőle egy-egy pohárkával, és koccinthat vele a boldogságra.
A nászútról visszatérve az ifjú házasok birtokba veszik lakásukat, ahová
a szokás szerint a vőlegénynek karjában kell átemelnie asszonyát a küszöb
felett. Ez a hagyomány abból a római hiedelemből ered, hogy a menyasszonynak
nem szabad a küszöbben megbotlania, különben házassága sikertelen lesz.
Amennyiben a boldogsághoz ez elengedhetetlen, hát kedves vőlegények, kapják
fel az asszonyt. Ezen már ne múljon.
Habár nagyon sok eladósorban lévő lány és szabadságát
élvező férfi hangoztatja, hogy "nem a papír a fontos", a többség
még mindig azt vallja, hogy házasodni márpedig fognak, csak idő kérdése. A
cél érdekében mindent megtesznek, hogy elkerüljék az esetleges gátló tényezőket.
Még a kevésbe babonás hajadon hölgyek sem ülnek az asztal sarka elé, mert
akkor biztos az állandó párta, ezen kívül kényelmetlen is.
Babonában nincs hiány. A házassággal kapcsolatos
hiedelmeket nem feltétlenül azért tartják számon, hogy bebiztosítsák az
esküvőt, hanem egyszerűen mulatságosak és érdekesek. Lássunk egyet-kettőt:
Csak kedden ne: Az ókori Rómában Marsot tisztelték a háborúskodás
isteneként. Mars napja a kedd volt, és a hiedelem szerint ezen a napon következnek
be a legnagyobb viták, katasztrófák, csatározások. Éppen ezért ezen a
napon nem tanácsos házasodni, sem hosszú utazásba fogni.
Gyöngyöt semmiképp: A menyasszony ne viseljen gyöngyékszert, mert az
a könnyeket szimbolizálja, és a babona szerint házassága alatt sokat fog sírni.
Seprűveszély: A hagyomány úgy tartja, hogy akit körbesepernek, ő
bizony hajadon marad, vagy csak idős korában talál magának párt.
Macska-farka: Aki a macska farkára tapos véletlenül, vagy netán
akarattal, az nem fog oltár elé lépni, kivéve, ha köp utána egyet.
Kanál, villa az esküvő hírnöke: Ha egyszerre esik le az asztalról a
kanál és a villa, az azt jelenti, hogy hamarosan valaki megnősül a családból.
A részvétel a fontos: A babona szerint ha valaki a másik cipőjének
sarkára lép, az biztosan ott lesz a cipő viselőjének esküvőjén. Azonban
nincs garancia arra, hogy vőlegényként/ menyasszonyként, vagy csak vendégként
lesz hivatalos.
Rengeteg olyan kérdés van egy esküvővel kapcsolatban,
melyek felett könnyen elsiklunk, pedig nagyon fontos tudni rájuk a választ.
Megpróbáltunk néhány ilyen alapvető kérdést és választ összeállítani
a polgári esküvőkkel kapcsolatban.
Ki köthet házasságot?
Külön engedély nélkül minden cselekvőképes és nagykorú (18. életévét
betöltött) magyar állampolgár. A 16 és 18 év közötti fiatalok házasságkötéséhez
gyámhatósági engedély szükséges. (Beszerezhető a kiskorú állandó
lakhelye szerinti gyámhatóságon.) Magyar állampolgár 16 éves kor alatt törvényes
házasságot nem köthet.
Milyen okmányok szükségesek?
Személyi igazolvány (külföldi állandó lakhely esetén érvényes magyar útlevél),
születési anyakönyvi kivonat, az állandó lakhely szerinti polgármesteri
hivatal népesség-nyilvántartási csoportjának igazolása a nőtlen, vagy
hajadon családi állapotról.
Elvált személyeknél: jogerős válóperi ítélet vagy a válás tényét
tartalmazó (záradékolt) házassági anyakönyvi kivonat.
Mire van szükség, ha külföldi a partner?
útlevél vagy letelepedési engedély (kék színű személyi igazolvány), születési
anyakönyvi kivonat és annak hiteles magyar nyelvű fordítása, tanúsítvány
arról, hogy hazája törvényei értelmében házasságot köthet.
A tanúsítvány beszerzésében a külföldi fél állampolgársága szerinti külképviseleti
hatóság (követség, konzulátus) nyújt segítséget. (A tanúsítvány
beszerzése alól a közigazgatási hivatal - indokolt esetben - felmentést
adhat.)
Hol házasodhatunk hazánkban?
Magyarország bármely házasságkötő termében. Nem kell tehát a lakóhelyhez
legközelebb esőt választani, de mindenképpen célszerű tájékozódni az
adott házasságkötő terem befogadó képességéről és a várható költségekről.
(A Polgármesteri hivatalok ugyanis maguk határozzák meg a bérleti díjakat
és a szolgáltatások árát.)
Kivel nem lehet házasságot kötni?
Egyenes ági rokonokkal, testvérekkel, testvérek egyenes ági, vér szerinti
leszármazóival, a volt házastárs egyenes ági rokonával, örökbefogadó az
örökbefogadottal.
Mikor kell bejelentkezni?
A kötelező várakozási idő 30 nap. Ha azonban egy előre meghatározott
napon szeretnének házasságot kötni, akkor érdemes a házassági szándékot
minél hamarabb a kiválasztott anyakönyvi hivatalban bejelenteni. (Budapesten
és a nagyobb városokban az anyakönyvvezetők a nyári hónapokban, gyakran
csak jóval 30 napon túl tudnak időpontot biztosítani, ezért nagyon fontos,
hogy a polgári esküvő időpontja legyen meg.) A várakozási idő alól a
jegyző indokolt esetben felmentést adhat. Ilyen felmentő ok lehet a
menyasszony igazolt terhessége, külföldi munkavállalás stb. ( A kérelmet
az anyakönyvvezetőnél kell benyújtani 1500,-Ft értékű okmánybélyeggel.)
Milyen lehet az asszonynév?
Jelenleg többféle lehetőség van a nők számára:
1./ megtarthatják leánykori nevüket: Kovács Brigitta
2./ felveszik férjük vezetéknevét "né" toldattal és hozzáteszik
leánykori nevüket: Kisfaludyné Kovács Brigitta
3./ férjük vezetékneve mögött saját keresztnevüket használják:
Kisfaludy Brigitta
4./ férjük teljes nevét felveszik "né" toldattal: Kisfaludy Péterné
5./ férjük teljes nevét felveszik